Pages Menu
Categories Menu

Posted in A Fatemplom krónikája

Balázs László

Tisztelt Jelenlévők!
Engedjék meg, hogy egy részlettel kezdjem a mondandómat, méghozzá Lukács evangéliumából (Lk 17.20-21)
“A farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa. Ezt válaszolta: “Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: Nézzétek, itt van, vagy amott! Mert az Isten országa
közöttetek van.””
Ezek voltak tehát az evangelista szerint Jézus szavai. Isten országa közöttetek van, mondta. Nem egyik emberben, nem a másikban, nem itt, nem amott, hanem közöttetek, vagyis közöttünk. Az emberi közösségekben.
Ez a kis közösség elhatározta, hogy Istenének templomot épít, egy olyan teret, amely mindannyiuké, mindannyiunké, valóban a közért, a köz érdekében cselekedett.

Rátóti Zoltánt évekkel ezelőtt egy közös ismerősünk mutatta be nekem.
Emlékszem, amikor hallottam tőle, hogy Magyarföldön fatemplomot szeretnének építeni, úgy gondoltam, felcserélték a sorrendet, mert előbb inkább a gazdaságot kellene valamilyen módon megerősíteni a térségben, és ráérnek utána templomot építeni. Először vállalkozókat kellene odacsábítani, és ha lesz elég vállalkozás, akkor az önkormányzatnak, a közösségnek is meglesz az anyagi forrása, hogy templomot építsen magának.

De Rátóti Zoltán hite és kitartása meggyőzött, hogy neki és az itteni közösségnek van igaza, és először a templomnak kell megépülnie. Azért, hogy legyen egy hely, ahol a magyarföldiek megélhetik a hitüket, egy ökomenikus, szakrális találkozópont, ahol közösséget lehet építeni. Egyébként ez a gondolat közel van ahhoz a banki kultúrához, amit a népbankok képviselnek, és amit Hermann Schulze-Delitzsch dolgozott ki majd 200 éve. Ennek lényege egy olyan modell, ami az együtt élők összefogásán, egymás megsegítésén alapul, beleértve természetesen a helyi gazdasági erőket is. És ez a banki kultúra, amit mi is képviselünk, nem áll távol attól, hogy egy gazdasági szereplőnek vagy egy pénzintézetnek a társadalmi felelősségvállalásból is ki kell vennie a részét, anélkül, hogy pusztán az üzleti érdekeit tartaná szem előtt. Fontos persze, hogy egy ilyen kezdeményezésnél lássuk az elkötelezettséget, azt, hogy a helyiek is tesznek az ügy érdekében valamit, úgy, ahogy ez Magyarföldön is teszik.

Azt szokták mondani, hogy mi, magyarok, nem tudunk összefogni közös ügyekért, de én ennek éppen az ellenkezőjét látom: ha van egy értelmes cél és vannak elkötelezett emberek, akkor könnyen az ügy mellé állítható nemcsak a szűkebb patria, de a tágabb közösség is. Sok ilyenre lenne ma szükség Magyarországon, mert az összetartozás-érzés és az összefogás fontossága hihetetlenül felértékelődik a nehéz időkben.

Még valamit szeretnék mondani erről a helyről. Mindig különös érzések töltenek el, amikor erre a helyszínre gondolok, ennek a falunak a nevére. Magyarföld, milyen szép, és egyszerű név. És ha úgy mondom, hogy templom Magyarföldön, vagy a magyarföldi templom, akkor nem tudom kivonni magam e szavak varázsa alól. Mint ahogyan varázslatos dolog, amit ez a közösség létrehozott. Számukra ez igazi közügy, ezzel kapcsolatban nem lehet közömbösnek maradni.

Köszönöm Önöknek, hogy ebben a lélekemelő munkában segíthettem.