Pages Menu
Facebook
Categories Menu

A Pajta

Végy egy aprócska falut: Magyarföld

Egy épületet, amely nem írható le képletekkel. Nem szerepel a térképen, nincs tulajdonosa, nincs építésze – de megingathatatlanul áll a helyén, van gazdája, vannak építői, egyszóval néhány lélek, akinek fontos a léte. ,,Lélekpajta”. Vagy ,,Lelkespajta”. Mondhatnánk, hogy idén májusban a Virágzás Napjain megnyitotta kapuit, ám ez sem igaz, hiszen azok még nincsenek.
pajta
Tárva-nyitva áll azonban rokon lelkeink számára, még kezdetleges, de szerethető, őszinte formájában. Magyarföld nyugati határában, enyhe lejtésű domb nyitott felső részén elhagyott pajta áll. A keleti oldalán húzódó útról, egyelőre árkon át közelíthető meg, arra merőlegesen helyezkedik el. Északon facsoport, nyugaton és délen tisztás övezi, az utóbbi túloldalán temetővel. Az épület az őrségi pajták azon fajtáját képviseli, amelyek két végükön oromfallal zárulnak, hosszoldalaikat három-három pillér négy traktusra osztja, falai téglából épültek, eredetileg deszkakitöltéssel. Ahogy a pajtaépületeken szokás, bejáratuk, kapujuk a hosszanti oldal közepére került, két oldalán pedig a tárolóhelyek csatlakoznak, kapuikat pedig olyan méretűre alakították ki, amelyek szekérrel is járhatóak voltak.

A magyarföldi pajta fedése ollóágas fedélszékkel, kitűnő ácsmunkával készült, új gazdája azonban már vegyes állapotban lelt rá. Fedélszéke pusztulásnak indult: a taréjszelemen fele hiányzott, a derékszelemenek, illetve a szarufák nagy része elkorhadt, a cseréplécek szintén cserére szorultak. A koszorú, a talpszelemen, a szarufák és a kötőgerendák egy része, illetve a könyökfák azonban jó állapotban maradtak fenn. A cserepek elhasználódtak, tetőhéjalásra nem lehetett felhasználni őket. A deszkafalak és a kapuk régen elpusztultak vagy elhordták őket, a téglafalak szintén javításra szorulnak, hiszen azok egy része már hiányos. A pajta állagmegóvása, felújítása tehát statikai okok miatt is szükségessé vált, új funkciók ellátására való kiegészítése pedig a falu életébe való bekapcsolódását teszi majd lehetővé.

Ezek ellenére az épület jó felépítésű, hiszen az időjárásnak kitett helyen ilyen mértékű károsodás meglepően csekélynek számít. A jelenlegi álláspont szerint az épület felújítása a meglévő részek pótlását és cseréjét, illetve az eredetibe való csekély mértékű beavatkozást jelent majd. Felújítása folyamatban van, tervek azonban még nem készültek a végleges állapotra vonatkozóan. Annyi azonban bizonyos, hogy a leendő pajtaépület nem titkolja eredeti felépítését: nyitott fedélszékkel, deszkafalakkal, illeszkedő anyagokkal készül majd. A különböző tevékenységek befogadására építészeti-belsőépítészeti eszközökkel kell majd alkalmassá tenni. A pajta tulajdonviszonya az államosítás óta tisztázatlan, hiszen tulajdoni lapon, de még térképen sem szerepel. A pajtát környező, mintegy 10 hektárnyi terület az 1990-es években még osztatlan közös tulajdon volt, amely kivásárlások és felajánlások útján fokozatosan vált egy területté Rátóti Zoltánnak köszönhetően.

A pajtaépület megmentésének gondolatát első ízben az akkori polgármester, Riederauer Andrea vetette fel, ami már akkor az épület közösségi célokra való hasznosítását jelentette. Az évekig csak gondolatban létező elképzeléseket, vagyis a pajta sorsát Rátóti Zoltán vette szárnyai alá, aki kezdetben magánemberként, jelenleg a falu polgármestereként is egyengeti az épület sorsát. Az épület megóvása érdekében alapítvány is született Magyarföld Faluért néven, amely a község haranglábja és a leendő templom területe mellett a pajtáért tartozik felelősséggel és egyben a helyi hagyományok és kultúra ápolását is feladatának tekinti. A magyarföldiekben joggal merült fel az igény, hogy legyen egy ,,hely’’, ahol egymás mellé gyűlhetnek, hiszen a falu nem rendelkezik templommal, sem közösségi házzal, egy szóval nincsen találkozásra, együttlétre alkalmas belső tér. Többek között ez az igény vezette a pajta jelenlegi ,,gondozóját” arra, hogy ezt az épületet újíttassa fel, építtesse át a köz céljaira. Az elképzelések szerint a pajtaépületet változó feladatok ellátására kell alkalmassá tenni. A pajta színház, vetítések, kiállítások és egyszerűen társas együttlétek helyszínévé válhatna, illetve bekapcsolódhat az Őriszentpéter központtal működő rendezvények sorába. A terület majdani közművesítésével újabb fejlesztésekre kerülhet sor. A pajta felújításának első fázisát a Moholy-Nagy (volt Ipar-) Művészeti Egyetem építész-belsőépítész hallgatói végezték 2006 augusztusában. Ekkor az épület felmérésére, a fedélszék állagának szemrevételezésére, ácsmesterrel történő megbeszélésre, majd a cserepek leszedésére és eltakarítására került sor, illetve sikerült megmentetni néhány ép kúpcserepet is. Mindezt annak reményében végezték el, hogy ezzel a fedélszék teljes felújításának szabad utat engednek, sőt elengedhetetlenné teszik, és így a pajta a következő telet biztosan túléli. A csapat az épületet, a helyszínt és a bontást rajzokban és fényképekben rögzítette. Az utólagos szöveges és képi feldolgozást könyv, illetve e kiadvány őrzi.

We cannot display this gallery

Második lépésként 2006 októberében sor került a fedélszék felújítására, ami a szarufák, a taréjszelemen és a cseréplécek cseréjét jelentette, a munkát Hollósi Tamás irányította. Az ácsmunkát követően a tető cserepezése következett, amelyet ismét a MOME építészhallgatói végeztek el. (A cserépszedés és –bontás résztvevői: Csorba Réka, Csővári Linda, Demeter Ágota, Mester Borbála, Nyitrai Dorottya, Szakál Andrea, Szakál Ferenc, Szíjjártó Csongor, Szilágyi Szabolcs, Vass-Eysen Áron.) Azóta a pajta belső terének és környezetének társadalmi munkában történő kitisztítása, illetve az ideiglenes kialakításhoz szükséges, bontásból származó anyagok rendezése jelentette a napi feladatot.

2007 májusában a pajtába színpad, illetve ülőalkalmatosságok kerültek, hogy az épület már idén a falu közösségi és a térség kulturális eseményeinek helyszínévé válhasson: a Virágzás Napjain többórás rendezvény kapott helyet. 2007 nyarának legnagyobb feladata a pajtaépület padozatának elkészítése volt, aminek során az aljzat kiegyenlítését és téglával való borítását végezték el. A bontott tégla Rudolf Péter adománya volt, a munkát a Rátóti Zoltán irányította magyarföldi építőcsapat végezte közel egy hónapon át.

Mester Borbála