Maininger Jenő
Ünnepi köszöntő
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Főtisztelendő püspök urak!
Tisztelt Templomépítő-polgármester úr, kedves vendégek!
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy itt állhatok akkor, amikor egy álom, méghozzá egy merész álom megvalósulását ünnepeljük. Rátóti Zoltán, Magyarföld polgármestere álmát látjuk itt, egy gyönyörű fatemplomot, amely amellett, hogy a mai naptól hirdeti Isten dicsőségét, hirdeti a magyar emberek, a zalai emberek elszántságát, akaraterejét és bátorságát. Magyarföldön nem volt soha templom, a szomszéd falvak fogadták a magyarföldi híveket.
Mit üzen nekünk ez a templom 2010-ben? Elsőként üzeni azt, hogy a hit nem veszett ki az emberekből. Üzeni azt is, hogy bár országunkat és nemzetünket az elmúlt években sújtotta gazdasági válság, és súlyos erkölcsi válság, mégis születhetnek még csodák. Zala legnyugatibb, apró kis falujában, Magyarföldön ökumenikus fatemplom épült akkor, amikor az gazdasági és társadalmi problémák az embereket arra késztetik, hogy csakis a saját boldogulásukat nézzék, ne törődjenek a közösséggel. Itt mégis összefogtak az emberek, adakoztak, ki adománnyal, ki kétkezi munkájával segített, és felépülhetett a templom, amely befogad minden keresztény embert.
Templomot építeni egy olyan cselekedet, amelyre az ember egész életében büszke lehet. Olyan férfias tett, amely a hit megtestesült formája. Mert mi is a templom? Kívülről nézve egy hajlék, mely befogadja a híveket. Egy épület, Isten háza.
Belülről pedig – engedjék megy, hogy Dsida Jenő szavaival mondjam:
„De aki belép, a hűvös templomba, s belülről pillant falára és ablakára, megdöbbenten áll, megkövülten áll és néz a csodára:
Ó titkok titka: a földön itt lent, belülről nézzen mindenki mindent,
szemet és szívet és harcot és békét! –
Áldja meg az Úr a belülről látók fényességét!”
A Zala Megyei Önkormányzat nevében gratulálok a polgármester úrnak, a magyarföldieknek, és egyúttal tájékoztatom Önöket, hogy a Zala Megyei Önkormányzat 500 ezer forinttal támogatja e csodálatos templom felépülését, amely nem csak istentiszteleteknek ad majd otthont, hanem kulturális és közösségformáló rendezvények helyszíne is lesz. Remélem, hogy ez a hajlék valóban Isten házává válik, ahol az emberek egymás iránti testvéri szeretetben egy akarattal imádkoznak, együtt döntenek közös ügyeikről, ahogyan tették ezt akkor is, amikor hozzáláttak a templomuk megépítéséhez.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet!
