Pages Menu
Facebook
Categories Menu

Posted in A Fatemplom krónikája

Templomszentelés Magyarföldön

Hatalmas lejtős rét közepén áll a templom. Zala egyik legkisebbik aprófalvában. Magyarföld a falu neve, s a templom a Szentgyörgyvölgy felé vezető út mentén emelkedik ki a tájból.  A rétet oldalról sűrű erdő szegélyezi, a tölgyesek, bükkösök, fenyvesek szinte körbe ölelik a „templomteret”. A közelben régi temetőkert, benne öreg, ősi tölgyfák magasodnak. Ha a falu felé tekintünk, szinte kinyílik a táj. Távolban az őrségi dombok lankái, közelebb a Kerka menti lápos, mocsaras rétek, a kiterjedt kaszálók láthatók. A kis folyó láprétjein a kékperje virágai nyílnak, s a templom körül a nedvesebb helyeken a tarka-barka mezei virágok közt megtalálhatjuk a híres kék meténget is.

Fából építették a templomot. Ma, a modern időkben is fából. Nyugat-Dunántúl dimbes-dombos, erdőkkel borított tájain, Magyarföldön is, évszázadokon át ez volt a jellegzetes építőanyag. Az erdő, a mindent átfogó erdő közelsége nemcsak a honfoglalás óta határozta meg az itt lakók életét, de az erdők között megbúvó távolabbi aprófalvakét is nagyban befolyásolta. Az erdő adta az épületfát, a tűzifát, a paraszti munkához oly fontos szerszámoknak valót, abból készítették a gazdaságok és a háztartások eszközkészletét is. A paraszti életmód élelmiszer-szükségletét részben ugyancsak az erdő biztosította (vadak, vadgyümölcsök, gombák etc). A legfontosabb azonban a hajlék, a ház megépítéséhez szükséges épületfa volt. A magyarfalvi templom tervezője, Mújdricza Péter építészmérnök is a hagyományos építőanyagot használta, azzal építették fel az új templomot. Formája modern, egyesek szerint egy bárkához hasonlítható.  Mások úgy látják, hogy alakja a régi őrségi, göcseji fatemplomokat formázza. Olyan templomot például, amilyet az 1870-es években készült felmérés alapján a zalaegerszegi Göcseji Falumúzeumban építettek föl néhány évvel ezelőtt.  De hasonlóan épülhetett az a kápolna is, ami egykor a szomszédos Kerkáskápolnán állt. Erről 1643-ban ezt írták: „Ebben a községben simára faragott, összeillesztett gerendákból épült kápolna, a tiszteletre méltó isteni Mihály arkangyalról van elnevezve… zsúppal van befedve… szószéke fából készült, hasonlóan fából készült asztal van benne. Fából durván faragott székek és farudakból egybeillesztett kórusa van.” Szinte magunk előtt látjuk a régi kerkáskápolnai kápolnát, ami minden bizonnyal kisebb volt, mint ez a magyarföldi templom. Más volt és mégis hasonló… Hosszan idézhetnénk a régebbi és újabb dokumentumokat, amelyekből kitűnik, hogy századokon át valóban fából épültek a kisebb és nagyobb gazdasági épületek, a lakóházak és a közösségi építmények.

magyarfold